Anélkül, hogy mélyebben belemennénk a kémiai rejtelmekbe -, főleg mert mi sem értünk hozzá - szeretném, ha kicsit beszélnénk a Sodium Laureth Sulphat művésznéven futó anyagról, amiről annyit olvasni, hogy csak, na. Van, aki azt mondja, kerüld el, amilyen messziről csak tudod, mások (többek között állítólag Paula Begoun) azt mondják, hogy semmi ok aggodalomra. Nézzük!

 A legfontosabb kérdés, hogy miről beszélünk egyáltalán: fontos tudni, a Sodium Laureth Sulphate ugyanaz, mint a  Sodium Lauryl Ether Sulphate,  és a sulfate szó  is ugyanazt a vegyületet takarja a dobozokon. 

De ez mégis mi? 

Ha megnézed a legtöbb kereskedelmi forgalomba kerülő tusfürdő összetevőlistáját, akkor látnod kell, hogy ez az anyag az első helyen szerepel. A kozmetikai ipar által kedvelt, szintetizált termékről van szó, amely gyakorlatilag kókusz vagy pálmaolaj egyenesen a gyümölcsből kivonva. 

Ezt a kivonatot először (konyhanyelven szólva) részekre bontják, mivel ezek a természetes olajok rengeteg természetes kemikáliát tartalmaznak, melyek desztilláció során választhatóak el egymástól. 

Például a Lauryl Fatty Acid (lauril zsírsav) elég hosszú, 12 carbon hosszúságú lánc, amely redukciós reakció során változik alkohollá (istenem, remélem jó értelmeztem az angol kémiai szöveget). A lauril alkohol hatásos bőrpuhító, és elég kedves ahhoz, hogy reakcióba lépjen az Ethylene Oxide (etilén oxid) néven futó anyaggal, hogy felület-aktívfavá váljon. Ez után már képes eltávolítani például az olajat és a koszt a bőrről és a hajról. 

Kérdések és válaszok

Akkor ez természetes? Fogjuk rá, nézőpont kérdése. A felületaktív anyag nagy része természetes és nem változott sokat a gyümölcs óta, de az a tényező, ami a kozmetikai ipar számára hasznossá teszi, pont szintetikus.

Biztonságos? Csak az isten tudja, megoszlanak a szakértői vélemények. 

Mióta használják őket? 1920-ban már volt példa a használatukra, de igazán a háború után terjedtek el. 

Tehát egy ideje mindenki használja ezeket. Akkor mi a baj velük? Bőrirritációt okozhatnak, és konkrétan toxikus, kis mértékben, de az. A csúnya, kicsit sem vegán részletek ennek megállapítására itt elérhetőek. Itt pedig részletesen a toxicitásról. (ez sem valami színderítően vegán)

Rákkeltő? Sosem bizonyították statisztikailag, hogy az lenne.

Vegán? Szigorúan véve, ha számít, hogy az LD50 értéket (ez egy iparági standard és toxicitási mérőszám) patkányokon számolták ki, valamikor, egyszer: NEM. Persze nem minden gyártó teszteli ma már ezt az anyagot, ezerszer tesztelt alapanyagról van szó, tehát tulajdonképpen ez is nézőpont kérdése. 

A vegyészek gyöngye vagy? Butaságot írtam? Megköszönöm, ha kommentben vagy e-mailben felhívod egy egyszerű szépségszerkesztő figyelmét a hibájára :)